2020AngelYera

– Mit gondolsz Mihály, mehet a következő kör? Mi ez a zene?

– Még adunk nekik egy-másfél hónapot. Tetszik, aktuális, figyelj 🙂

– ..Aha, tényleg jó.. Mire várunk?

– Nyakló nélkül mar köztük a harag, a gyűlölködés, egymás torkának ugranak napról-napra. Tanítani már nem is lehet, hiszen berögzültek a vélemények, mindenki tud mindent, mindenkinél jobban. Mind teljesen elhiszi a saját véleményét, az alázatot már nem ismerik. Bemerevedett a tudatuk. Könyveket darálnak, gátlástalanul erőszakosak és tiszteletlenek egymással továbbra is. Elhiszik, hogy joguk van erőszakra, mert így vagy úgy gondolkodnak. Csak az önzés, a gőg és az együttműködésre képtelenség virágzik továbbra is, minden oldalon. Egymásért kiállni nem tudnak, így végül mindenki egyedül marad a bajban. Az ember egója az idők hajnalán elfordult az isteni központtól maga felé, s azóta eme hübrisz szabadon tombol, a jelen idő csak ennek a diszharmonikus dalnak a crescendója. De jól van ez. A legtöbb ember már szenved, és kezd besokallni. Szóval muszáj benne hagyni őket még egy kis ideig, hogy felébredhessenek ebből, hiszen nagyon boldogtalanok. Ez kell ahhoz, hogy jöhessen a lelkükben, tudatukban majd más, amikor vége lesz ennek.

– Értem, igen, ez volt a terv. De szerinted elég lesz?

– Nézd Ariel, sokaknak igen, hogy legalább nyitottak legyenek másra. Hogy megértsék: nem, nem tudják jól. Hogy elhibázták. Hogy elvesztették magukat ebben az egészben. Hogy vakok voltak, elvakította őket az anyagi fejlődés és a tulajdon világa. Hogy szűken, gyermekként gondolkodtak, s hiányzott az emberiség egész útjából az érettség. Vissza kell jutni az alázathoz, hogy nyitottak legyenek a belátásra és a tanulásra, az egész átértelmezésének lehetőségére. Utána még hosszú lesz az út egyénileg és kollektíven is, de legalább útra léphetnek. Eddig önzésük és biztonsági-, kényelmi igényeik rengetegébe vesztek, teljesen figyelmen kívül hagyták az önvalójukat, egymást és a természet tiszteletét. Ez a rengeteg már majdnem teljesen elnyelte őket a bolygójukkal együtt. Talán most kijönnek a fényre.

– Biztosan elég ennyi, amit eddig megéltek?

– Á, dehogy. Sokaknak igen, kezdenek megérkezni. Még többek nem. De sebaj, a világ sarkait elkezdtük kiforgatni, most már le nem állunk. Vagy beleállnak elegendő mértékben, vagy porrá lesz világuk, leromboljuk, ahogy tettük már korábban is többször. Semmi új nem fog történni a Nap alatt. Aztán majd a porból újrakezdik, és gyarapodnak újra. A kérdés mindig az, hogy merrefelé..

– Nem lehet elkerülni ezt a törlést?

– Nem tudom. Szerintem nem. De majd meglátjuk, rajtuk múlik. Szabad akaratuk van. Csak hát ezzel súlyosan visszaéltek. Elfelejtik, hogy a szabadság a kötelesség alapjain virágzik. De majd beletanulnak, nincs más lehetőségük. Az elvetett magjaik már szárbaszöktek, és esik szét a világuk. Gőgösek, agresszívek, önzők, ezért nem akarnak felelősséget vállalni, de egyre kevésbé tudnak már félrenézni.

– És akkor most mi a forgatókönyv? Mi következik? Meteor?

– Akár. De azt hiszem, ezt még tartalékoljuk későbbre. Szimpatikusabb, ha a lealázott Föld mozdul meg. Földrengések, vulkánkitörések, ezek jobban adják magukat.

– Azért ez is elég kemény opció. Rögtön ezzel indítunk?

– Hm, igazad van, lehet, hogy nem ezzel kéne folytatni. Végülis csak egy ilyen pandémia-light volt eddig, no meg a gazdasági reccs van készülődőben. Erre kellene rásegíteni valahogy.

– Mit szólnál egy erősebb Nap-kitöréshez? Ami tönkretenné az elektromos hálózataikat, gépeiket, amik az alapjai a gazdasági modelljüknek, mostani életformájuknak?

– Húúú, ez tetszik.. Visszavetné, elcsendesítené őket, az biztos. Meglenne a kényszerű átértékelés. Sok áldozattal járna, de ezt nem lehet most mellőzni amúgy sem.

– Mondjuk, végre elkezdtek elindulni az elektromosságra átállás felé. Ez akkor kuka lenne?

– Nem megfelelő irány. Az áramot jellemzően még mindig ostobán állítják elő. Meg az akkumulátorok, hálózatok stb. Nem, ez még így középkori irány, és ideje befejezni, új, érettebb utakat választani.

– Szóval akkor ez lesz? A gazdaság és a mostani techológiai irány a cél?

– Vak harácsolásról szól ez így. Akik gazdagok, a pandémiából is csak tovább gazdagodtak, a szegények meg csak még szegényebbek lettek. Muszáj a mostani rendszert összeomlasztani, az egésznek a koncepcióját. Túl mélyre van beásva, túl erős, már lassan elérik a teljes megfigyelés-világát, és az alsóbb osztályok csak tapsolnak hozzá, miközben csak ugyanúgy kizsákmányolás minden téren az egész. Aggasztóan közel vagyunk ehhez. Szóval miért is ne, nekem tetszik. De azért repülök még egy kört vele, Metatron még úgysem mondott semmit, csak hogy hamarosan második kör. Kíváncsi vagyok.

– Ha sikerül, utána megállunk? Azt hiszik majd, hogy ennyi volt, és hogy csak szerencsétlenség az egész.

– Igen, hajlamosak vakegeret játszani. Szóval dehogy: Elkezdtük, hadd szóljon!

 

Budai Gergely

Budai Gergely

Hagyj megjegyzést

Kövess minket

Rólunk

Célunk, hogy szakemberekkel és vállalkozásokkal karöltve támogassuk a tudatos.me közösségének tagjait abban, hogy könnyebben megvalósítsák céljaikat.

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések