Képernyőfotó 2020-07-09 - 15.13.04

Ha megértjük, hogy miért is történt mindez most tavasszal, átláthatóvá válik a további mintázat.

Mi a biztos? – A karma nem azért jön, hogy büntessen, ellenben amikor el vagyunk billenve a harmonikus működéstől, mindenképp jön, hogy tanítson.
Tanít, a pofonjaival a megfelelő irányba tekeri a fejünket, hogy meglássuk a helyes (=magunkkal és a környezetünkkel harmóniában haladó) utat. Az ismételt és egyre erősebb pofonok pedig egyre kevésbé hagyják, hogy másfelé nézhessünk. Márpedig motoros mondással: “Arra haladsz, amerre nézel”.

Szóval, hogy miért is jött ez a tavaszi leállás, karantén, hamarosan erősebben is begyűrűző gazdasági válság – és hogy vajon lesz-e még? – itt egy cikk, elég jó összefoglalás, angolul (link legalul). Kiemeltem pár kulcs mondatot:

“… ahhoz, hogy a felmelegedést 2°C  alatt tartsuk, a kibocsájtást a felére kellene visszaszorítani 2020 és 2030 között.”

“… a jelenlegi gazdasági rendszerünk és klímahelyzetünk alapján legalább 1.5°C hőmérséklet emelkedést fogunk megélni, de azonnali, átfogó cselekvéssel még mindig van talán esélyünk 2°C alatt tartani az emelkedést.”

“… ha 2°C felé lendülünk, nagyon gyorsan 4°C magasságában találjuk magunkat, a fordulópontok (ún. tipping points) átlépése és a hővisszacsatolási hatások miatt.”

“Azt találták, hogy a Föld, mint élettér állapotát szabályozó jelenleg ismert 15 fordulópontból 9 már aktiválódott…”

“… a 4°C-kal melegebb világban nehéz átlátni, hogy hogyan tudnánk bárhová is elhelyezni egy milliárd embert vagy akár annak a felét…”

“Van egy extrémen erős valószínűsége annak, hogy ebben a pillanatban valójában mi már egy korai fázisában tartunk az összeomlásnak.”

“A tömegek nem fogják elég komolyan venni a problémát és emiatt nem fogják követelni a változtatásokat, amíg el nem vesztik az állásukat vagy az életüket, ill. nem látják közvetlenül szenvedni a gyerekeiket.”

“Lehet, hogy valójában már esélytelenek vagyunk…”

Nos, ez utóbbival nem értek egyet, mert nem így működik a karma. Az viszont elég egyértelmű, hogy ez a most tavaszi kis intermezzo csak egy könnyed piruett volt még, és meglehetősen verbunkos lesz a 20-as évek stílusa. Nem ijesztésből írom, ellenkezőleg. Ha helyes irányba nézünk és haladunk is (!), már nem jön pofon, ill egyre enyhülve segíti a biztos megértést és meghaladást.

Viszont ha bele vagyunk ragadva a kis nézőpontjainkba, és fájlaljuk azt, ragaszkodunk ahhoz, aminek pedig múlnia kell ahhoz, hogy később életben maradhassunk, és az méltó élet lehessen nekünk és a következő generációknak is – akkor jön még majd pofon. Mint a mostani helyzetből látszik: már készíthetjük is az arcunkat, idén beléptünk a ringbe, és még nincs vége a meccsnek, hamarosan jön a következő menet.

A meccset meg lehet nyerni végül. De a végén vagy így vagy úgy mindenképp a megfelelő irányba lesz eltekerve a nyakunk. Mi lenne, ha minél inkább ezt pofon nélkül oldanánk meg? Az emberi fajban tényleg benne van a lehetőség, hogy pofon és fájdalom nélkül is képes tanulni. De ez azért nem olyan egyszerű.. Először próbáljuk meg mi magunk: a minta, az impulzus, amit adhatunk másoknak számít úgyis.. Segítsetek a szelíd fejtekerésben!

És ha valaki kérdezi, hogy oké, de konkrétan mi a teendő? No vajon mi? Ideje felállni és beleszólni a minket körbevevő világ, ország, szűk pátria történéseibe, irányaiba. Felelősséget vállalni, megváltoztatni a saját szokásainkat, és cselekedni. Nem erőszakkal, de határozottan, önmagunkat tisztelve, megértve, hogy mind a politikai struktúra, mind a vállalati szektor csupán szolgája a népnek – amennyiben a nép erről tud, és felnő saját élete feladatához és az abban való felelősségvállaláshoz.

Egy boldogabb jövőhöz azt kell megtanulni, hogy a karma az cselekvést jelent, és ez nem azonos a fotelből like-olással. És nem, nem lehet megoldani a medipárnáról. Volt valaha olyan, hogy a belső haladásod, fejlődésed érdekében szembe kellett nézz fájó igazságokkal, és meg kellett haladnod dolgokat, cselekedned kellett? Mondjuk kiállni végre magadért? Vagy lerakni a lustaságod, a kényelmi megszokásaidat? Szembenézni a félelmeiddel, az önbizalomhiányoddal? Szerinted itt nem ugyanerről van szó vajon? Ez vajon nem feladat mindannyiunknak?

Ezeken keresztül vezet valójában az út, nem a gyakorlatokon és a csendben, kényelmesen fenekünkön maradáson keresztül. A gyakorlatok csak tisztább tudatot és erőt adnak a feladatokhoz, de nem a gyakorlat a cél. A cél az életünk útjának bejárása. Ezt nagyon szeretik félreérteni még guruk is, és ez egy nagy veszély a spirituális úton haladók számára. Amíg az ember nem haladja meg a karmikus szálait, feladatait, nem lehet megvilágosodni. És ehhez nem elég a megértés, a tiszta kép, ugyanis addig nem integrált valóban a megértés, amíg ezt át nem tudjuk ülteti hatékony és stabil cselekvésbe, személyiségváltozásba, önazonos, zsigeri működésbe is.

Nem lehet a semmiből megvilágosodni egyből. Előbb meg kell tanulni élni, és felnőni önmagunkhoz, az meg a felelősségvállaláson keresztül történik. Ha már van mit elengedni, akkor jöhet a következő lépcső, de csak akkor. Minden más csak eltévedő ezo, mindegy milyen -izmusba csomagolják.. Ne értsük félre: nem görcsre utalok, nem haragra, háborúzásra. Nem, egyszerűen csak az ébredésre, és beleállásra a cselekvésbe, ami a szerető együttérzés mentén kell megtörténjen. Belecsavarodni a félelembe, a haragba, az akarásba nagyon is könnyű ebben a helyzetben. De íme egy szép feladat: megtanulni beleállni a helyzetbe, meghaladva ezeket a működéseinket. És akkor leszünk középen. Nem a fotelben és nem a hadszíntéren.

A jelenlegi helyzet ezerrel szól az életmódunkról, élet- és gazdaságszervezési eltévedéseinkről – ez pedig mind a tudatunk állapotából, egyéni és kollektív egónk fékevesztettségéből fakad. Van mit meghaladni – ha nem akarunk hazudni magunknak – szinte az egész világunkat át kell alakítsuk. Magunkhoz, közösségeinkhez és a világhoz való hozzáállásunk, kapcsolódásunk lesz a kulcs. Aki megtanul rombolás nélkül kapcsolódni, összefogni (másokkal, de a környezetünkkel is), az kezdi majd meglovagolni a hullámokat.

Kollektív karma ez, tehát kollektív összefogás kell. Hm, abban benne vagy te is, én is. Igen, az egó már mondja is: “Annyira mindegy, hogy én mit teszek. Egy csepp az semmit nem számít”. De az óceánt meghatározó áramlatok is csak cseppekből állnak, ahogy maga az óceán is. Amint nem vagyunk olyan önzők, hogy nem becsüljük magunkat, és végre elkezdődik az igazi tisztelete saját létezésünk céljának, jobban tiszteljük magunkban az akit, az ami helyett, elindulnak a megfelelő áramlatok.

Ideje felállni a fotelből!

A cikk: 

‘Collapse of civilisation is the most likely outcome’: top climate scientists

Budai Gergely

Budai Gergely

Hagyj megjegyzést

Kövess minket

Rólunk

Célunk, hogy szakemberekkel és vállalkozásokkal karöltve támogassuk a tudatos.me közösségének tagjait abban, hogy könnyebben megvalósítsák céljaikat.

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések